Futó-napló: az első 3 hónap után // From a lasy girl to a running addict

Sziasztok! A mai poszt furának tűnhet tőlem, aki sosem volt az a sportos alkat, de ki kell mondjam, így 3 hónap után, hogy futás nélkül most már nem tudnám elképzelni a napjaim. Igen, jól olvastad, én. Én és a futás. Mindez még anno, két államvizsga-tétel tanulása között történhetett, amikor random kigondoltam, hogy elmegyek kocogni egyet. Nos, az az esti kocogás olyan jól sikerült, hogy azóta sem hagytam abba, ami nálam óriási szó. Szombat este van, miközben épp pötyögök a laptopomon, és már a hétfő reggeli futásra készülök, ami különleges lesz számomra, hiszen mostmár másfél hete, hogy Pécsre költöztem a mesterszakos tanulmányaim megkezdése miatt és ez lesz az első alkalom, hogy felfedezzem a várost futós szemszögből. 

Azt kell mondjam, hogy az elmúlt 3 hónap sok izgalmat és újdonságot hozott számomra, sok minden történt, de még ennek ellenére sem hagytam ki a betervezett heti futásaim, amiért büszke vagyok magamra, igen kimondtam! A motivációm nem csökkent, sőt egyre fokozódik, emellett számos előnyt tudok felsorolni a futás mellett, amit nyilván mindenki a saját értékrendje és gondolatai szerint vehet, de mindenképpen meg akarom veletek osztani, hogy miért is olyan jó dolog a futás! 

Nálam a futás teljesen laza, mondhatni kocogás-szintű, mivel nem érzem, hogy bárkinek is teljesítenem kellenne azzal, hogy minden hétre betervezem, hogy lefutom a maratont. Amikor éppen kedvem tartja, reggel vagy este, felhúzom a futócipőm és máris nekiesek annak a néhány km-nek. Nagyon fontos, hogy kényelmes és könnyű cipőt válasszunk futáshoz, legtöbbször annak is érdemes utána nézni, hogy magát a cipőt milyen talajra tervezték, hidd el, a térdeid később meghálálják! 

Mivel a nyaram nagyrészt a laptop előtt ülésről és gépelésről szólt, a futás már maga jókis kikapcsolódás, és mindenképpen ajánlom azoknak a munkamániásoknak is, akik keresnek valamiféle restartot a heti rohanásban! Hosszútávon mindenképpen segít a testnek és léleknek is. Nem kell sprintelni, se időre futni, a saját magad tempóját kell megtalálnod, ami jól esik a szervezetednek, az a lényeg, hogy ne hajszold túl magad. Ez rám is abszolút igaz, van, hogy csak 3 km-t futok, van hogy többet. Már ez sokat segít, tényleg! Emellett igyekszem odafigyelni az étkezésemre is, és a megfelelő vízmennyiség elfogyasztására, nagyon fontos! Az utóbbi pár hétben elkezdtem észrevenni, hogy mennyivel jobban érzem magam kívül-belül, és meglepetésemre, ezt a környezetemben is észrevette! Innen már nincs megállás!

Nos, 3 hónap után mindenképpen és őszintén mondhatom, hogy folytatom tovább a futást, és innentől kezdve havonta jövök majd egy update-bejegyzéssel, amelyben beszámolok az aktuális gondolataimról és a változásokról. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! 

---

Hey everyone! Yes, you read it right, this post is going to be about running, sorry, no favorites post today! 3 months ago I randomly decided to go for a run, probably just out of a weird thought, but maybe my body was telling something. I was never really a sporty girl, neither had a great slim body, but hey, it's never too late to go for something that you want to achieve. I'M not saying that I want to an Instagram-model, but my routine and love for running has now evolved into me literally not having a week off of taking my shoes on and running around the neighbourhood! Since I moved to Pécs, which is almost 2 weeks now (wow, time's running, haha) ​I haven't got a chance to go and explore the best paths for running, but here I am, on a Saturday night, as I'm typing this post, already planning my Monday morning work-out. 

I must say, it's 3 months now, that I run regularly, but I'm really proud of myself for not postponing any of my runs, so yeah, even the lazy ones can DO IT! My motivation is still going strong, and I don't know how or why, but even when I had a million different things to do before my state exams, I still managed to take my running gear on and took those miles! Cheers for me, haha!

For me, running has never been the crazy, "go hard or go home" type of work-out, I just take my shoes on and my music in my ears, and go forward. That is one of the key for it: not being hard with yourself, and setting up goals, that you know you won't be achieving, like running the marathon in a month, right?! A good tip is to only follow your mood and energy level, don't be harsh with you! 

So, if you decide to take on running and any sports, be patient with yourself and don't forget to
choose a comfortable and light pair of shoes, trust me, you knees will thank you later! So, 3 months of running got me a lot, both menthally and physically, but most important, I feel great! And you will hear from my running experiences in every 3 months, see you in November! Thanks for reading!